2015. október 18-án felkerekedtünk és ellátogattunk egy bakonyi kis falucskába, ahol szintén folyik az értékőri munka.
Miért pont oda? Sok hasonlóságot találtunk, így ismeretlenül is. Mik ezek?

-Sváb hagyományaik felkutatásán munkálkodnak
-Hasonló korosztályú fiatalok értékőrködnek
-Lelkes, kedves emberek
-Gyökereikhez ragaszkodó, múltjukat ápoló közösség
-Kíváncsiak, nyitottak, vidámak

Szerencsénkre az idő is kedvezett nekünk, hiszen a több napon át tartó eső a mi kedvünkért szünetelt.
Bakonyjákó polgármestere, aki egyben az értékőr program helyi koordinátora, a település Faluházánál várt minket és úgy köszöntött, mintha már rég ismernénk egymást.
A délelőtt folyamán a két csapat játékokat segítségül hívva ismerte meg egymást, és ez megalapozta a kezdeti feszültség tovatűnését.

Takácsné Tompos Rita elbűvölő kedvességével és mindenre kiterjedő figyelmével, településének teljes körű bemutatásával élményekben gazdag napot ajándékozott nekünk.
Megismerhettük a falu Gizi nénijét, ugyan csak egy a csapat által készített kisfilm által, de abban egészen biztosak vagyunk, hogy ő lehet a bakonyjákói múlt egyik legalaposabb ismerője.
Ladányi Jani közreműködésével mi is bemutattuk kis csapatunkat, valamint a Nivegy-völgy településeit, szépségeit.

Bakonyjákói falusétánk során felkerestük az emlékműveket, a református imaházat, valamint a jákói cifraszűr szabó házát, de felavattuk a játszóteret is.
Az idő olyan gyorsan szállt, hogy szinte észre sem vettük, hogy már indulnunk kell a település katolikus templomához, ahol várt ránk a tisztelendő atya.
A késő barokk stílusú templomot a Somogyi család építette (1806-1811). A templom értékes kincse a Szent kereszt ereklye, ennek hitelességét VI. Pius pápa és II. József császár által aláírt okirat tanúsítja. A templom előtt szép fafaragású kvalitásos Szentháromság-szobor áll.

Megcsodálhattunk egy arany fonállal hímzett miseruhát, valamint egy réges-régi már lapjaira eső misekönyvet, melyek a sekrestye rejtekéből kerültek elő.
Kis csapatunk fenséges ebédet fogyaszthatott a helyi óvodában, majd a jóllakottság érzésével átsétáltunk a nemrégiben felújított múzeumba, ahol a helyiek idei pályázatának keretében sváb hagyományaikat felelevenítő kiállítást tekinthettünk meg. Jó volt hallgatni a további terveket mind az épületre és annak kihasználtságára vonatkozóan. Így újabb párhuzamot találtunk a két település életében, hiszen a mi plébániánk is felújítása után élettel teli közösségi tere lehet majd Balatoncsicsónak.

A délután során újabb játékok és komoly munka részesei lehettek a fiatalok. Nemes Gusztival kiegészülve videós kurzusunk keretében segítettek a jákói ifjak filmünk utolsó kockáinak rögzítésében.
Az idő hamar elszáll jó társaságban és ezt mi most a bőrünkön tapasztalhattuk. Gyorsan eljött a búcsú ideje, de ez természetesen nem végleges, hiszen már most megbeszéltük, hogy legközelebb Balatoncsicsón találkozunk és mesélünk egymásnak az eltelt idő történéseiről.

Ezúton is köszönjük Ritának, Napsugárnak, Fanninak és Ketrinnek, hogy megismerhettük őket, valamint hogy megmutatták nekünk ezt a kis bakonyi gyöngyszemet.